Valószínűleg nem egyedi eset, amit a minap hallottam: a neves gimnázium diákjai szépen kerekedő jegyeket írtak be maguknak az elektronikus naplóba, míg az iskolai rendszergazda a körmükre nem csapott. Nem meglepő, hogy kamaszkorukra valóságos kis hackerek lesznek egyes mai fiatalokból, ha már öt-hat éves korukban hagyják őket szabadon internetezni a szüleik, sem a képernyőidőt, sem a felkeresett tartalmakat nem korlátozva, mint arra a Sophos friss régiós felmérése rávilágított.

Nem meglepő az sem, hogy a gimnáziumból kikerülő fiatalok körében meglehetősen népszerű lett a mérnök-informatikus és a többi rokon szak; s bár most konganak az ürességtől az egyetemek falai, a virtuális térben mintegy hatezer hallgató készül fel arra, hogy majdan helyt álljon a digitális átalakulástól felpörgetett gazdaság valamelyik szegletében.

Csakhogy hat- vagy tízezer diák nem lesz elég ahhoz, hogy e piaci szereplők tartani vagy javítani tudják a helyüket a régiós és globális versenyben, és azzá tegyék az országot, ami lehetne: Közép-Kelet-Európa (egyik) digitális központjává.

Erre jutott legalábbis az ITM, az IVSZ és a KIFÜ megbízásából készült átfogó digitális munkaerő-piaci felmérés. Hasonló kutatást legutóbb fél évtizede végeztek hazánkban. Mint az összevetésből kitűnik, az eltelt öt év alatt alig nőtt a diplomás informatikusok száma. Keveset javított a helyzeten a felnőttképzés beindulása - a bootcampek megjelenése ugyanis önmagában nem elegendő az informatikushiány érdemi enyhítéséhez, mivel az álláshelyek 72 százalékában felsőfokú IT-végzettséget, azon belül azok közel harmadánál mesterszintű képzettséget várnának el.

Egyszerűen fogalmazva: hiába nő a kínálat, nem tud lépést tartani a még gyorsabban bővülő kereslettel. Míg öt évvel ezelőtt 3 ezer betöltetlen álláshelyet azonosítottak a kutatók, és 22 ezer főre becsülték a potenciálisan foglalkoztathatók számát, idén 9 ezerre nőtt az üres helyek száma és kétszeresére, 44 ezerre a foglalkoztatási potenciál. Noha a reál szakokra jelentkezők közel fele valamilyen IT-irányt választana, nincs valódi verseny a bekerülésért, és a középiskolai oktatás hiányosságaira visszavezethető lemorzsolódás miatt az informatikusképzés továbbra is képtelen lépést tartani a szakemberigény növekedésével.

Mindezt tetézi, hogy a megkérdezett IT-munkavállalók több mint negyede gondolkodott már pályaelhagyáson az alacsony bér, kiégés vagy más terület iránti érdeklődés miatt, egyharmaduk pedig fontolgatja, hogy külföldön vállalna munkát. Ennek jelentőségét azzal világítja meg az IVSZ, hogy már jelenleg is a digitális gazdaság adja a hazai GDP csaknem 20 százalékát, az újgenerációs technológiák, mint az 5G, az IoT, a blokklánc és a felhő gyors bevezetése pedig rövid távon éves szinten csaknem 4 ezer milliárd forint GDP-többletet eredményezne.

Az IVSZ elnöksége szerint gyors, hatékony és átfogó, több pontból álló állami beavatkozásra van szükség.

A készülő javaslatcsomagban szó esik a köznevelés digitális átalakításáról, a szak- és felnőttképzés színvonalának emeléséről, az ezekből kikerülők munkaerő-piaci lehetőségeinek javításáról és a bootcampek esetleges állami támogatásáról is. A hazai informatikusok itthon és pályán maradásának érdekében pedig állami programokat és bértámogatást sürget a szervezet.

Elodázhatatlannak tartják a Digitális Oktatási Stratégia és a Digitális Munkaerő Program következetes végrehajtását, az informatikai felsőoktatás be- és kimeneti jellemzőinek minőségi fejlesztését, a vonzó és versenyképes IT- és interdiszciplináris képzések erősítését, a szak- és felnőttképzés digitális megújítását. Ezek mellett nagyobb kormányzati elköteleződést és támogatást várnak valamennyi képzési forma mellett, és olyan támogatási konstrukciókat és ösztöndíjprogramokat, amelyek rugalmasan reagálnak a hazai munkaerőpiac igényeire.
Körülbelül ennyi mindenképpen kellene ahhoz, hogy a Covid utáni időszakot jobb pozícióból kezdjük a mostaninál.

A jövőkutatók nem tévesztendők össze a jósokkal, bár a foglalkozás elnevezése valóban misztikusnak tűnhet. Világszerte techvállalatoktól egyéb piaci szegmenseken át kormányszervekig sokfelé alkalmaznak ilyen szakembereket, akik a jelenkori trendek vizsgálatából komolyan levezethető következtetéseket vonnak le a jövőbeni folyamatokkal kapcsolatban. Dr. Meskó Bertalan orvosi jövőkutató, a The Medical Futurist Institute vezetője többek között arról is beszélt a Computerworld.hu-nak, milyen trendek várhatóak az idei évre az egészségügy területén és ezek milyen technológiai fejlesztésekre épülhetnek.

MB: Izgalmasak azok a fejlesztések, amelyek a mesterséges intelligencia szerepét mutatják be az orvosi döntéshozatalban vagy akár abban, hogyan lehet hamarabb diagnosztizálni adatok alapján fontos kórképeket. Rengeteg olyan eszközt látok piacra kerülni, amelyek az ellátás helyét egyre inkább a betegek otthona felé tolják el a kórházakból. Olyan eszközök ezek, amelyek életjeleket, adatokat és egy-egy betegségben jelentős életmódbeli változásokat tudnak mérni és továbbítani ez egészségügyi személyzet felé. Olyan technológiákról is olvasok tanulmányokat, amik az orvosok leterheltségét hivatottak csökkenteni például azzal, hogy csak olyan hangjelzéseket hoznak a tudomásukra egy kórházi szobában, amelyekkel valóban foglalkozniuk kell.

CW: Ezeket a trendeket mennyiben a koronavírus-járvány hozta, a pandémia nélkül is ezek lettek volna a várható irányok?

MB: A járvány miatt három terület robbanásszerű fejlődésen megy keresztül: a mesterséges intelligencia főleg népegészségügyi és diagnosztikai célokra használva, a távorvosláshoz fejlesztett eszközök és az otthon is használható laboratóriumi tesztek. A járvány nélkül is fejlődtek ezek a területek, de nem ennyire. Most az elfogadás olyan mértékű az új technológiák körül, hogy a digitális egészségügy óriási lökést kapott.

CW: Mi az, amit a járványnak köszönhet az egészségügy?

MB: A fenti példákon túl egyértelműen az új típusú, mRNS alapú vakcinákat, amik új frontvonalakat nyithatnak a betegségek, elsősorban a járványok elleni harcban.

CW: Hogyan értékelné az elmúlt évtizedet, történt-e olyan méretű előrelépés az egészségügyben, mint amit a technológiai fejlődés lehetővé tett, vagy még mindig lassú a digitalizáció?

MB: A technológiai fejlődés elképesztő mértékű, és semmi jele annak, hogy ez ne gyorsulna tovább. A technológiákat gyártó cégek mögött nagy hajtóerő van, hogy egyre olcsóbb, kisebb, jobb eszközöket és szoftvereket fejlesszenek. De amiben lassú a változás, az a kulturális forradalom, ami ahhoz kell, hogy az egészségügy alapja, az empátiára és bizalomra épülő beteg-orvos kapcsolat ne szenvedjen hiányt a technológiák miatt. Ezt kell most a digitális fejlődés mellé raknunk.

CW: Számíthatunk-e a járványhoz hasonló eseményekre, és ezek megelőzésére milyen lehetőségeket lát?

MB: Eddig is számíthattunk ilyen járványokra, csak kisebbek voltak. Az esély a COVID-19 kialakulásával nem nőtt meg a következő járványokra nézve, viszont továbbra is fennáll. Azt kell megtanulunk a jelenlegi helyzetünkből, hogy a bolygó nem bírja el azt az életformát, amit eddig folytattunk és ahogy próbáltuk átvenni a természet helyét, másrészt pedig azt, hogy ha az egészségügy nem működik jól, mert váratlan terhelés éri, az életünk megáll. Nem lesz olyan épeszű politikus a következő években, aki ne az egészségügyet akarná a legjobban fejleszteni.

CW: Min dolgoznak jelenleg?

MB: Azt kutatjuk jelenleg, hogy a mesterséges intelligenciával dolgozó orvosi eszközöket hogyan lehetne gyorsabban elemezni és engedélyezni, hogy hamar kerülhessenek ki úgy a piacra, hogy továbbra is biztonságosak és megbízhatóak maradjanak.